A válság

Bergson hozzá sem nyúlt a kávéjához. Kavargott benne minden. Ha valamire emellé az életérzés mellé nincs szükség, az a koffein. Még most sem zárta ki a lehetőségét, hogy megőrült és hallucinál. Morgan az eddigi modorához hűen, tárgyilagosan közölte, hogy az Úr küldött öt embert Bergsonnak, akiknek a sorsa tükröt mutat neki. Ennél sokkal valószínűbb magyarázat a skizofrénia. De Bergson gondolatai újra és újra kitértek a mentális problémákat segítségül hívó magyarázatok elől a következtetés felé, miszerint ez a valóság. De, ha tényleg egy isteni beavatkozás ez, annyiféleképpen történhetett volna. Lehetett volna a kezdetektől fogva sokkal nyíltabban. Viszont ez a játék vagy rejtély Bergson személyiségéhez lett szabva. Egy ilyen bizonytalan titkolózás nagyobb hatást váltott ki belőle, mint egy égből mennydörgő hang. És stílusos is, ahogy Morgan fogalmazott. Külső szemlélőként Bergson is ezt gondolta volna, de így túlontúl húsbavágó volt az élmény.

- Szerette Annie-t, igaz?

Bergson szíve egyet kihagyott a név hallatán. Eddig azt gondolta, ezt már nem lehet fokozni... Morgan pedig mint egy katonaorvos, még mélyebre nyúlt a sebbe a szenzorral megérintve a befúródott golyót. Annie - csengett a fülében. Még annyi év után is érezte a gyomra tájékán az összeszűkülést. Persze, hogy szerette. De képtelen volt válaszolni. Egy hang sem jött ki a torkán. Morgan mindent tud?

- Fel tudná idézni, hogy mit érzett, amikor megkérte a kezét? Megkérted... Azt hiszem most már igazán összetegeződhetünk.

"Persze, hogy fel tudnám. Ez a nem létező prédikátor jobban tenné, ha abbahagyná az érzelmeim felkavarását ebben az idegesítő Late Night talkshow stílusban" -gondolta Bergson, de szóban már nem volt ilyen bátor.

- Szóval mindent tud rólam, Morgan? - láthatóan Bergson füléig nem hatott el a tegeződés lehetősége. Sokkal fontosabb dolgokról volt szó, minthogy ez lényeges lenne.

- Egyet, s mást - válaszolt sejtelmesen Morgan.

-De mi köze ennek az egészhez?

- Nos, Anniehez fűződő viszonyodat példázza Jason esete. Jason, aki hozzád hasonlóan nagyon szerelmes volt a mostani feleségébe. 

Bergson fejében megjelent a kép, amikor a kocsija akkumulátora lemerült és az éjszaka közepén kilométereket kellett gyalogolnia újdonsült menyasszonyával a városig. Elvileg bosszankodnia kellett volna, de annyira nyugodt volt minden és addig sosem érzett boldogság töltötte el. Az úton már komolyabban viselkedett és bár kicsit álmodozva, elkezdte tervezni a jövőjét Annie-vel. Volt egy pont, mikor belenézett Annie szemébe és azt érezte, hogy örökké hozzátartozik. Pedig akkor már a jegyese volt Persze ezt előtte is érezte, de akkor vált nagyon elevenné. Ezt a lányt nem csak a szépségéért szereti, hanem úgy, ahogy van mindenestül. Látta benne önmagát és látta a jövőbeli közös gyermekeiket is. Azt érezte révbe ért és senki más nem létezik számára, csak Annie.

- Elvette Emilyt - folytatta Morgan Jason történetével - de a nő nem tudta betölteni az űrt teljesen Jason életében. Ez a második csalódása volt. Az írással és a grafikával hasonlóképpen járt, ezért nagyon bízott abban, hogy élete teljes lesz, ha összeházasodik élete szerelmével. Te is mindent megtettél, hogy Annie-t megnyerd magadnak. Sokszor úgy viselkedtél, mint egy bohóc vagy egy gyerek. Azt kell mondjam, nagyon megváltoztál.

Bergson édes nosztalgiával tekintett vissza arra az időre, amikor minden lehetőséget megragadott, hogy Anniet nevetni lássa. Az a mosoly! A legszebb jutalom minden erőfeszítéséért. Aztán, mintha másodpercek alatt elteltek volna évek a visszaemlékezésében, egyszer csak újra elkomorodott. A mostani énje köszönőviszonyban sincs azzal az élettel teli, vicces sráccal, aki valaha volt. Több történt, minthogy egyszerűen megkomolyodott. Megtört.

- Rá kellett döbbenned, hogy másik embertől, aki hozzád hasonlóan hiánylény, nem várhatsz boldogságot. A boldogság vagy inkább teljesség hiánya pedig beszippant dolgokat. 

Valóban, a házasságuk más lett, mint elképzelte. Jöttek a mindennapi gondok, közösen megoldandó problémák. Bergson emlékeiben megjelent a sokk, amit akkor érzett, amikor az orvostól megtudták, nem lehet gyerekük.

- Mivel törékeny alapokra építettétek a házasságot, nem bírta ki a próbákat. Te elkezdtél a kolléganőd felé nyitni, kísérletezni és kalandozni, hátha vele megtalálod a teljességet. Ő pedig sajnos vevő volt a közeledésedre. Csakúgy, mint ahogy Jason esetében is látod. Közben ugyanúgy szeretted Annie-t, de nem voltál képes hűséges lenni hozzá. Pár évvel azelőtt ez elképzelhetetlen volt, de emberi szinten, saját erőből lehetetlen jónak lenni. Törvényszerűen elbukunk valahol, legnagyobb akaratunk ellenére. Te annak a szívét törted össze, akit a legjobban szeretsz és az első helyen volt az életedben. Az a hely Istennek volt fenntartva, ezért a kudarc borítékolható volt. Annie nem tudott megbocsátani.

Bergson lehajtotta a fejét és nagyokat sóhajtva meredt a kihűlt kávéra. Látta Annie-t teljesen összetörten. Látta, ahogy az éjszaka átsírása után feldagadt szemmel elindul reggel munkába. És hallotta, ahogy az ajtó becsukódik valami egészen érdekes hangon, amelyben benne van a csukódás sorsbeteljesítő véglegessége és visszavonhatatlansága. És utána csend. Órákon át mozdulatlan csendben ült a nappali közepén, a szőnyegen.

- Nem is szerettem azt a másik nőt - fakadt ki - Folyamatosan éreztem, hogy rosszat teszek, mégsem tudtam ellenállni. 

- Ezen megy keresztül Jason is. Mellette még ez az egzisztenciális válság. Nem az lett, ami szeretett volna, aminek elképzelte magát ifjúkorában. Talán ez a frusztráció is táplálja a hűtlenségét. Kritikus kor ez a harminc körüli. Nem véletlen, hogy annyian öngyilkosok lesznek. Vagy az önpusztító életmód áldozatai, mint Janis Joplin, Amy Winehouse vagy Jimmy Hendrix, hogy néhány nevet említsek a hírhedt "27-es klubból". Te túlélted ezt a kort - amint látnivaló - mégis megsínylette az életed ezt az egzisztenciális válságot.

Bergson érezte, hogy az a régi énje, amelyiknek még volt szíve, most keservesen sírna. A jelenkori Bergson azonban csak némán ült a félig megevett croissant és a kihűlt kávé fölött.

Morgan kis szünetet tartott, és hagyta hogy az elhangzott szavak hassanak.

- A kabinban ülők közül valamennyien ismerjük a fájdalmad egy-egy szegmensét. Nekem egy különösen nehéz rész jutott. Elhordozni, hogy Annie elhagyott téged. Nekem is csak az öncsalás segít feldolgozni. Ez a mese a kendőről és a gyászról. Tudom, hogy sosem látom viszont, ezért egyszerűbb volt úgy kanyarítani a történetet, hogy teljesen vétlennek tűnjek. De ez egy torz hozzáállás. Nekem viszont ott a reménység, hogy csak ezt a vonatutat kell bírnom és vége a szenvedésemnek.

Az igazat megvallva, ez a lehetőség előtted is ott áll.