40 méter

- 1 -

Uh. Mindenki engem néz. Na jó, nem mindenki, de a környékünkön állók közül jó néhányan hátrafordultak. Biztos meghallották, ahogy Kati unszol. De kínos. Mit keresek egyáltalán itt? 

Kicsit felemelem a kezem, hogy jelezzem Katinak, hogy rossz ajtón kopogtat. Szerencsére meg tudjuk oldani a kommunikációt úgy, hogy más ne vegye észre. Kiismertük egymást az együtt töltött évek alatt. Csalódott arcán látom, hogy vette az üzenetet: Nem megyek ki.

Egyébként évek óta megy már erről a vita közöttünk. Amióta a feleségem elhagyta a katolikus egyházat és ehhez a közösséghez kezdett el járni, rendszeresen invitál engem. Egyszer-kétszer még voltam is. Igaz, istentiszteleten most vagyok először, de voltam már utcai koncertjükön és egy esküvőn is. Nem Kati az egyetlen ismerősöm innen; mikor Annáék lánya férjhez ment, minket is meghívtak, akkor megismertem az egész családot. Kati egyébként itt ismerte meg Annát hét éve és azóta legjobb barátnők. Kicsit fura a nő, de Kati bírja, szóval én egy szót sem szólok. Egyrészt nem zavar, másrészt meg nem akarok újabb vitát. Nekem is vannak fura barátaim, akiket Kati tolerál. Így is van közöttünk ez az állóháború a vallásról. Emlékszem, egyszer Annáék áthívtak kerti sütésre, persze azt is arra használva fel, hogy engem meggyőzzenek. 

"Gyere előre, fogadd be Jézust a szívedbe" - hangzott az újbóli felhívás a prédikátor szájából. Toborozza az embereket ebbe a felekezetbe. Most egy dallal próbálják kiénekelni az embert oda a színpad elé. Tudtam, hogy ez lesz, ezért akartam, hogy ennyire hátra üljünk. Van legalább 40 méter közöttem és a színpad között, vagy talán még egy kicsit több is. 

Pedig egész jól éreztem magam eddig a pontig. Persze kifelé nem mutattam semmit, de meglepően jó volt a néhol kissé hangos zene. Egyik dalnál ki is mentem a folyosóra, mert nagyon megérintett a dalszöveg. Szörnyű lett volna, ha elsírom magam. Nőként még talán elmenne egy kis meghatódottság, de férfiként lehetetlen lenne kimagyarázni. Szóval kicsit kimentem a mosdóba, megmostam az arcom és igyekeztem nem átadni magam, hanem kívülállóként figyelni. Mondjuk, az is vagyok. Legalábbis itt kívülállónak számítok és szeretném, ha így maradna. Az előbb a Bibliából olvastak fel egy hosszabb szakaszt az adakozásról, majd arról beszéltek, hogy a kosárba bedobott pénz "mag" és majd százannyi "termést" fog hozni. Meggyőzőnek tűnik, de nagyon zavaró, hogy ennyire pénz-centrikus az egész. Nincs is képem aprót bedobni a kosárba, pedig a templomban azt szoktunk. Ez valami manipuláció a pénz kicsalására? Vagy a templomban is így kéne, csak ott nincs erről szó? Persze, hisz tudjuk, hogy mikor jön a "perselyes" rész és hogy mit kell csinálni. Nincs szükség fél órás beszédre előtte. Egyébként, Kati nagyon sok pénzt hagy a gyülekezetben, ami nem jó. Alá tudja támasztani érvekkel, sőt én sem találtam a Bibliában ezzel ellenkező állítást, de ha belegondolok, hogy nekem is ezt kéne tennem... Ha "megtérnék"... Neki könnyebb, mert a családfenntartás felelőssége az én vállaimon nyugszik, nem az övén. Sokszor így is elég nehéz.

Megint kiállt a prédikátor. Újra azokhoz szólt, akik nem ismerik Jézust -szóval nem hozzám. Miért is akarja Kati annyira, hogy megtérjek? Mintha valami gyilkos vagy tolvaj lennék... Nem gondoltam volna, hogy ennyire direkt módon döntéshelyzetbe lesz kényszerítve az ember. Nem tudom kivonni magam alóla bárhogy is szeretném. Ez egy igen-nem kérdés. Ha a helyemen maradok, azzal nemet mondok. Sajnos a kérdés már eleve úgy van megfogalmazva, mintha Jézusnak mondanék nemet, ha a helyemen maradok. Oh, vannak, akik elindultak előre. A többiek megtapsolják őket és láthatóan örülnek.  A lelkészeket még megértem, hiszen több ember nagyobb bevételt is jelent. De az átlaghívő, aki ide jár, az mitől ennyire boldog. Én értem, hogy örül az ember, ha többen gondolkodnak hasonlóan, mint ő. Jó lenne, ha többen járnának templomba, de biztos nem fejezném ki ilyen látványosan az örömömet. Ez valami protokoll itt? Kimegy pár sorral előlünk egy hosszú, zsíros hajú görnyedt ember. Ötvenéves körüli lehet, de kinéz vagy hetvennek. A dohányzás és az ital öregítenek. Na az ilyeneknek tényleg ki kell menni. De nekem?