40 méter

- 2 -

Egyébként, akárhányszor valahol szóba került ez a hely, mindig megrémültek az emberek. "Hogy keveredett közéjük?" "Jaj, szegény, megbolondult" Ilyesmiket mondtak. Pedig azért sokaknak segített lejönni a drogokról. Talán erre jó ez a hely. Valljuk be, a katolikus egyház nem tudja jelenleg megszólítani ezeket a lecsúszott embereket, vagy akár a fiatalokat. Katin is sokan észrevették, hogy megváltozott. Én is, mondjuk én gyengébb pillanataiban is látom és azért úgy árnyaltabb a kép. Most is emlékszem, hogy hazajön és mondja, hogy ide nekem is mindenképpen el kell mennem. Meg, hogy megtalálta, amit egész életében keresett. Csak ez jár azóta a fejében. Rengeteget olvassa a Bibliát és állandóan erről beszél. Amolyan rajongó lett. Fanatikus, ahogy a rosszmájúak mondják rá. Tény, hogy nagyon sokat tud a Bibliáról, ami engem frusztrált, úgyhogy én is elkezdtem olvasni. Ugyanakkor Kati a Bibliát nagyon egyben látja, úgy, hogy mindennel összefügg, Ószövetséggel magyarázza az Újszövetséget, ismeri a próféciákat. Mikor már az eredeti szöveggel jön, hogy mi van a görögben az már kicsit tényleg túlzás és bosszantó. Fordítva kéne, hogy ez legyen: nekünk kéne tudni a Bibliát és ők az analfabéták. Ehhez képest az "átlag néni" nálunk azt hiszi az énekeskönyvről, hogy az a Biblia.  

Valójában ezek itt mind az anyaszentegyháztól elszakadt közösséghez tartoznak. Jézus Krisztus világosan kijelentette, hogy Szent Péteren, mint kősziklán alapítja meg az anyaszentegyházat, megalapítva ezzel a pápaságot. Ez az intézmény mindmáig fennáll, végigkövethető. Egészen a jelenlegi egyházfőtől Szent Péterig visszavezethető. Minden más vallás emberi találmány. Persze Isten kegyelmes és adhat ezeknek az embereknek üdvösséget, de a célja biztosan az, hogy egység legyen. Nem létezik, hogy ez a vallási kavalkád az Ő akarata. Kati kiszakadt, most eljöttem vele erre a botrányos helyre, cserébe jövő héten talán ő is eljön a szentmisére és ha van egy kis esze, akkor soha többet nem jön ide. Persze, van probléma az egyházban, de ezt belülről kell megoldani. 

Egész életemben erkölcsösen éltem. Mióta az eszemet tudom, hiszek. A keresztelőmre természetesen nem emlékszem, de kiskoromban a nagymamától kaptam egy képes Bibliát, megtanított az esti imádságra, a Miatyánkra, mindenre. Jártam hittanra, voltam elsőáldozó, bérmálkoztam. Persze, most eszembe jut, amit nemrég olvastam, hogy Jézus egy gazdag fiatalemberrel beszélget, aki szintén törvénytisztelő életet él, előhoz egy dolgot: adja el mindenét. Ezt persze én sem tudnám megtenni, de itt hangzik el az a nagyon fontos mondat, ami mondássá is vált: a teve a tű fokán - ilyen nehéz a gazdagnak bemenni Isten országába. Itt meg állnak körülöttem ezekben a drágának tűnő öltönyökben, ebben a csilli-villi csarnokban. Egyértelmű, hogy a pletykák igazak: ez egy anyagias közösség, akik elveszik az idejárók pénzét. Olyan, mint a szcientológiai egyház, csak keresztény színezettel. Visszatérve a gazdag emberre: hiába tartotta be az erkölcsi parancsolatokat, Jézus úgy is talált valami kivetnivalót benne. Ez az én folyamatos félelmem is. Hiába teszek meg mindent, hogy erkölcsösen éljek, nem iszom, nem dohányzom, mégsem tudok száz százalékosan jó lenni. Folyamatosan ott van benne a kétely, hogy mi lesz velem mindezek után. Vagy mint a másik példázatban, amikor a nagy csodatevők nem kerülnek be a mennybe, Jézus még mondja is, hogy nem ismerlek titeket, azok hiába emlékeztetik, hogy az Ő nevében tettek nagy dolgokat és csodákat. Ez így egy nagyon bizonytalan állapotot hoz létre. Az ember folyamatosan érzi a bűnösségét. Ha nincs eukharisztia, akkor hogyan is várhatná az ember, hogy üdvözül. Egyszerűen valahogy mégis ellensúlyozni kell az ember tetteivel a dolgokat.