- 5 -

Valójában az, hogy elégedetlen voltam az életemmel, nem cáfolja Isten létezését. Életünk egyetlen körülménye sem, hiszen nincs összefüggés Isten létezése és az én személyes sorsom között. A hitetlenség valójában az én sorsomra adott reakcióm volt és nem arról való meggyőződés, hogy Isten létezik vagy nem. Ez egy hatalmas logikai hiba, aminek katasztrofális következményei lettek. Talán kicsit a vallásos mázzal leöntött gondolkodásmód is felelős ezért: Isten jó, tehát velem jó; ha pedig nekem ne megy jól, akkor Isten nem jó vagy nem is létezik. Ez teljes nonszensz, bár sosem gondoltam erre ennyire plasztikusan, de tulajdonképpen eszerint éltem. Isten létezése, sőt még a jósága is vizsgálható, de nem az én körülményeimen keresztül, mert azok nem arra reflektálnak, vagy csak részben. Amik egyértelműen hozzárendelhetők, azok adhatnak kinyilatkoztatást róla. A teremtés az ilyen, de az, hogy kevés pénzem van, az nem. Milyen egyszerű ez és hogy nem láttam eddig. Ha én lennék Isten, fognám a fejem a régi, ostoba gondolkodásomtól. 

Mi van, ha mégis ez az igazság? Van-e még visszaút? A párkányra már biztos nem. A földi életbe? Nem. Az a hajó elment. Ez az idő, amíg a 110 métert megteszem, ez adatott. Ki tudja hány másodperc telt el az már ötből? És ha elmondom a megtérő imát? Az beletelik jó néhány percbe. Akárhogy is fogalmazom meg. És különben is. Egy öngyilkosnak hogyan lehetne üdvössége? Sok felekezet tanítása teljesen kizárja. Nem lehet megbánni, vagy megtérni belőle. Gyilkosságról van szó, tehát halálos bűn. Az ember tudatosan eldobja magától az életet. De Jézus az élet. Hogy lehetne az ilyennek üdvössége? Persze én mindig is azt gondoltam, hogy Isten a bíró és itt a Földön mi soha nem leszünk képesek megmondani, hogy ki ment a mennybe. Jogunk sincs. Ez itt egy elég egyértelmű helyzet. Gyónni, bűnbánatot tartani, bűnvallást tenni? Kinek? Megint az idő, ami korlátoz. És miért akarok megtérni? El akarom kerülni a poklot. Mennybe akarok jutni. Végre jól akarom érezni magam. De vajon ennyi lenne? Jól érezni magunkat? Ez az élet értelme? Nekem ez, hiszen ezért dobom el magamtól - nem is remélhettem, hogy boldog leszek valaha. A színészkedésből pedig elég. És ha lenne is időm imádkozni most, melyik felekezet gyakorlata szerint tenném? Ez igazából nem is értelmezhető az én helyzetemben. A megtérés középpontjában Istennek kell állnia, még csak nem is közvetlenül a mennynek. A tékozló fiú megtérésének mi volt a középpontja? A drága gyűrű és a ruha? A hizlalt borjú? Az atyai ház? Az apa volt az. Ott sem volt sok ráció a tékozló fiú cselekedetében. Az örökség elveszett. Számára nem volt semmi annál a háznál, ami jogosan az övé lett volna.

Azért az a félév teológia mégsem volt haszontalan időtöltés. Egész jól emlékszem ezekre a történetekre, ahhoz képest, milyen régen volt. A Jézus melletti lator. Vajon mit látott Jézusban, akit addigra megkínoztak és éppen haldoklott? "Emlékezz meg rólam". Milyen egyszerű ima és mégis hogy megindította Jézust. Melyik ártatlanul elítéltnek lett volna gondja erre a gazemberre, akit jogosan feszítettek keresztre? Jézus meghallotta ezt a pár szót és mondta, hogy vele lesz a paradicsomban. Ilyen egyszerű lenne? Lehet, hogy késő. Vajon mi lett azokkal, akik azután ismerték fel, hogy ő az Isten Fia, mikor sötétség és földrengés lett a halála után közvetlenül? Nem túl késő akkor már? És Júdás, ő is bánta amit tett, mégsem tudta jóvátenni az árulást. Péter igen. Tényleg Isten kezében van, hogy ki menekül meg és ki nem. Emberi ésszel felfoghatatlan tényezők játszhatnak közre.

Ez az élet nem volt nekem elég, hogy megismerjem. Bárcsak a folytatásban találkozhatnék vele. De jó lett volna megtérni, úgy rendesen, igazán. Kénytelen vagyok ezt így hagyni már, vagy még tehetek-e valamit? Miért is ugrottam le? Talán, hogy ezt az egészet végiggondoljam. Minden okkal történik.
Rendben, akkor veszek nagy levegőt és kiáltok egyet:

-Jézus segíts!

Most, a körülbelüli utolsó másodpercben a föld már vészes sebességgel közelít felém...

Vége

Ha szeretnél egy hasonló jellegű, belső monológos, vívódásos történetet olvasni, ajánlom a 40 métert.