7. fejezet

         Elérkeztünk egy nagyon furcsa helyre, ahol az ajtón a szüleim, nagyszüleim vezetéknevei voltak. Bent több lény is volt, a falon egy családfa, ami előtt a szörnyek tanácskoztak. Megvitatták az ősök halálát, betegségeit, jellembeli gyengeségeit. Ez utóbbiakat színdarabszerűen előadták és egy mikrofonba óbégatták. Vajon hova jutnak el ezek az üzenetek?

           A következő szobában több trón is volt, amin különböző személyek és tevékenységek ültek. A gonosz lények leborulva imádták ezeket. Középen egy oltáron állatokat áldoztak. Az állatoknak nevük volt: idő, pénz, tehetség...

          Teljesen nyilvánvaló volt a kép és nagyon elszomorított a látvány. Egyetlen trónra van szükség és az itt levő dolgok közül egyiknek sincs helye rajta.

          Egy másik szobából olyan gyerekek jöttek ki, mint akik a Gondolatok folyosón is voltak. Valami azonban nem stimmelt velük. Vagy az ottani gyerekeket programozták át ebben a szobában lakó szörnyek vagy eleve itt készítették el a gonosz másolatokat. Ezt nem tudtam megmondani, de láttam, ahogy masíroznak a Gondolatok folyosó felé, persze a Csarnokot messzire elkerülve. Némelyek a Kert felé vették az irányt, hogy ott pusztítsanak. A rémisztő az volt, hogy visszagondolva, mikor jöttünk én nem vettem észre, hogy ilyen különbségek vannak a gyerekek között. Most, hogy itt állunk, ahol a gonosz másolatok készülnek, ez egyszerű, de vajon képes lettem volna erre rájönni magamtól és például a Kertből kiűzni a gonoszokat. Egyáltalán meg tudom-e különböztetni? Talán csak abból, amit létrehoznak. Amelyik kárt okoz, az innen jön. De ez sem igaz, mert nem láttam senkit a Kertben, aki csakis kizárólag károkozó lett volna.

          "Ezért olyan nehéz"- fejeztem be belső monológomat hangosan kísérőmnek.

        "Sokszor becsaptak már téged. Egy kis jót tesznek, de hosszú távon kiderül, mi a céljuk. De nagy bölcsesség kell, hogy ezeket az ember észrevegye"