Harmadik fejezet
Ahogy kiléptünk a csarnokból egy szűk folyosó egy nagy belső udvarhoz vezetett. Az udvar másik oldalán egy nagy raktárszerűség volt, tele különböző hordóban tárolt anyaggal illetve különböző csöveken áramló folyadékkal. Az udvar nyilvánvalóan egy átmenetet képzett a csarnok és az anyagraktár között.
"Oda nem megyünk be. Az Anyagraktár megismeréséhez nincs rám szükséged. -mondta az öltönyös férfi. A Kert viszont érdekes lehet."
A Kert valóban gyönyörű volt. Nos, bizonyos részei. Voltak virágok, kisebb tavak, amikben halak úsztak, fák. Ugyanakkor voltak elhanyagolt, gazos és teljesen kiszáradt területek. Néha egy-egy területen történt valamilyen váratlan esemény: felzendült egy dallam, elhangzott egy beszélgetés, megjelent egy kép és ehhez hasonlók. Olyankor kis felhő jelent meg az adott területen és esővel öntözte a kertet, ahol hatalmas gyorsasággal elkezdett nőni a növényzet. Egy-egy ilyen "helyi eső" megelevenített néhány elszáradt területet is. A gazos területeken egyszerre nőtt a gaz és nőttek a virágok. Itt is voltak gyerekek, akik kertészkedtek vagy épp valami egész mást csináltak, ami mégis kihatással volt a rájuk bízott terület állapotára. Ők voltak felelősek az esőt kiváltó eseményekért. Olvastak, verset szavaltak, táncoltak, énekeltek. Voltak parcellák, ahol több gyerek is volt. Ott a közös játék, beszélgetés, baráti ölelés hatására jelentek meg az esőfelhők. Néhány rosszabb kedvű gyerek is tevékenykedett, aminek a következménye olyan kánikula volt az adott területen, ami teljesen kiégette a füvet. Néhány gyerek kezébe szürke borítékokat fújt a szél, aminek kibontása után a föld teljesen kopár és repedezetté vált.
"Ezekkel a gyerekekkel kezdeni kell valamit. Most még kicsit összevisszaság van. Nagy a hullámzás. Egyik percben burjánzó növényzet, azután a pusztaság. A jó kertészeket tovább kell motiválni, a haszontalanokat elküldeni" - magyarázta a kísérőm - "Kell valaki, aki fenntartja a rendet és uralkodik az itt zajló események fölött."
Néztem, ahogy szinte csak úgy felvillantak a szép területek, majd ugyanolyan gyorsan el is tűntek. Ezután a kert más részein zöldült ki a növényzet, de kevés volt az olyan terület, ahol a kertészek tartósan vissza tudták tartani a szárazságot. Az egészben az volt a szomorú, hogy idővel ezek a puszta területek teljesen átvették a dominanciát az eredetileg gyönyörű szép kertben.