Jób: bevezető a minisorozathoz

Jób története nagyon nehezen emészthető és sérti a legtöbb ember igazságérzetét. Az igazságérzet és az igazság azonban sokszor nagyon messze esik egymástól. Az a kérdés merül fel minden olvasóban, amit a történelem során már több milliószor feltettek: Miért engedi ezt Isten? A történetben adott egy szent életű ember, aki rettenetesen gazdag, nagy családja van, egészséges, semmiben nem szenved hiányt. A jólétnek ez a mértéke -valljuk be- legtöbbünktől távol áll. A szentség is. Jób napi szinten mutat be áldozatot minden gyermekéért, hogyha esetleg bűnt követnének el, engesztelést szerezzen. 

A reflektorfény a mennyre is ráirányul, ami valójában csak kevés bibliai könyvről mondható el. A sátán az Úrhoz megy, aki felhívja a figyelmet Jóbra.

Tanulságos, hogy egyáltalán nem mindegy Istennek, hogy milyen életet él az ember. Jóbbal dicsekszik egy olyan eseményen, ahol az angyalok megjelentek előtte (ez valószínű ünnepélyes alkalom volt).

Ezek szerint Isten lehet büszke az emberre. Annyira, hogy feldobja, mint témát egy hivatalos rendezvényen. Isten tudta előre, hogy a dicséretre mi lesz a sátán reakciója és, hogy Jób emiatt nagyon sokat szenved ezután. Mégis fontosnak látta kiemelni a mennyei lények előtt.

Nagyon érdekes, amit a sátán kezd el feszegetni. Isten keresésének mi a motivációja? Egy olyan kérdést vetett fel, amit nem lehetett szóban eldönteni.

Mi lehetett Jóbnál? Nem tudjuk, hogy Isten beszélt-e hozzá valaha vagy sem. Nem tudni, honnan tudja, hogy a bűnért áldozatot kell bemutatni. Nem tudni miért gyűlöli a bűnt.

Mi vonzza őt Istenben? Mi vonz bennünket? Mi a motivációnk? Ha mindent elvesztek, amit kaptam, csak élek/létezem, megérdemli-e Isten a hűséget? Egy olyan személy, akit nem látunk, nem hallunk, és nem is kapunk tőle semmit vagy amit kaptunk, azt is elveszítjük miért érdemel szeretetet és engedelmességet? Mi az Isten iránti szeretet alapja? Jób felesége szerint a helyes reakció a csapáshullámra a lázadás. Minden, ami maradt Jóbnak, az az élete egészség nélkül és a felesége, aki nem támogatta a nehézségben. Mi az, ami mégis megmarad, amire a sátán nem tette rá a kezét és ami miatt Jób ezek után is le tud borulni?

Jóbot a könyv szerzője is és Isten is, mikor a sátánnal beszél, négy szóban írja le: feddhetetlen, igaz, istenfélő, bűngyűlölő. Vajon mikor mi szóba kerülünk a mennyben, mi lenne az a négy szó, ami a mi lényegünket megragadja?