Szabad akarat -> Isten hatalom vesztése?

Az Instagramon egy kedves kollégám az alábbi idézetre hívta fel a figyelmemet:

"mivel Isten szabad akaratot adott az embernek, feladta a hatalmát, igen, mert a szabad akarat nélkül nem létezik szeretet, és Isten a szeretet, az Újtestamentum ennyit ír Istenről, ezért Isten nem a hatalom Istene, hanem hatalmát vesztett Isten, a gyengeség Istene, de a gyengeségben is van hatalom, talán a gyengeség maga az erő?"
(Jon Fosse: A másik név) 

Azt mondta, le merné fogadni, hogy én erről mást gondolok. 

Igen.:)

De mondhatok-e véleményt egy ilyen kiragadott idézetről, anélkül, hogy a művet olvastam volna, vagy bármit is tudnék Jon Fossé-ról?

Igen. :)

A szabad akarat egy bonyolult kérdés, amiről sokszor és sokan mondtak már nagyon sokfélét, egyesek tagadják, hogy egyáltalán létezne. Én valóban úgy gondolom, hogy a szabad akarat nélkül nem létezik szeretet (itt meg egységben Fosséval), Isten azzal lehetőséggel kalkulálva teremtette az embert, hogy az esetleg hátat fordít neki. Természetesen, a választási lehetőség ad értéket a kapcsolatnak, nem azért szereti az ember Istent, mert képtelen mást tenni, hanem mert úgy választja, hogy szereti Istent. A szeretet valójában értelmetlen is, minden más  megközelítésben. 

Isten a képére teremtette az embert, ahogy mondta: "Teremtsünk embert a képmásunkra". Ez az egy rövid mondat rengeteg kijelentést tartalmaz, például burkoltan benne van a Szentháromság a Biblia első lapján, azaz ez nem csak egy újszövetségi vívmány. A képmás valaminek a visszatükröződése, részben hordozza az eredeti tulajdonságait, de nem azonos azzal. Valójában a Fiú is az Atya képmása, az Atya hozta létre, "ő szülte", vagy mondta ki. Az Atya gyönyörködött a Fiúban és talán ez tükröződik abban, hogy a mondat az eredetiben úgy is értelmezhető, hogy "Teremtsünk embert, olyat, mint a képmásunk". A Fiú is tehát egy képmás. Jézus erre többször is utal, mondván, hogy aki őt látta, látta az Atyát:

7 Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is; és mostantól fogva ismeritek őt, és láttátok őt.
8 Monda néki Filep: Uram, mutasd meg nékünk az Atyát, és elég nékünk!
9 Monda néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? aki engem látott, látta az Atyát; mimódon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát?
10 Nem hiszed-é, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van? A beszédeket, amelyeket én mondok néktek, nem magamtól mondom; hanem az Atya, aki én bennem lakik, ő cselekszi e dolgokat.

Jézus tehát egy az Atyával, mégis a képmása - ezt nem csak én nem tudom felfogni, hanem úgy tűnik a tanítványok sem tudták.

Hogy jön ez a szabad akarathoz? 

Úgy, hogy Isten személy és szuverén lény. Az Atya és a Fiú is rendelkezik szabad akarattal. A sátán nem véletlenül próbálta meg megkísérteni Jézust. A megtestesült Fiúnak lehetősége lett volna megtagadni az Atyát és a sátánt imádni. Ezért értékes a választása. A halála önként vállalt áldozat (nem úgy, mint az ószövetségi áldozati állatok halála, akiknek nem volt választásuk).

Tehát, az ember is egy tükörkép, az eredeti igencsak korlátozott képességeivel. A mi szó szerinti tükörképünk is például síkban van és nem térben. El lehet képzelni, hogy a mi eredetink is pár dimenzióval komplexebb nálunk. A bűnbeesés még inkább leredukálta az embert, de ez most nem lényeg. 

Az biztos, hogy a szabad akarat is leképeződik bennünk. Nem olyan formában, mint Istennél, hiszen a mi szabad akaratunkhoz nem minden esetben párosul végrehajtó erő (talán emiatt is merül fel sokakban, hogy valójában nincs is szabad akaratunk). Nem tudok egy szempillantás alatt meggazdagodni, hiába akarnám. Ugyanakkor, választhatom, hogy követem/szeretem Istent vagy nem.

Most kezd elválni a véleményem a norvég íróétól. Mert ő a hatalmat úgy értelmezi, mint az ember feletti totális kontrollt. Nem adta fel a hatalmát, hiszen soha nem is volt benne a pakliban, hogy irányítható robotokat teremt. Képmást akart és azt is teremtett. Szabad akaratából teremtett olyan lényeket, akik szeretik őt, vagy nem. Van hatalma ezt bármikor visszavonni, van hatalma beleavatkozni. 

Van hatalma a szeretetet létrehozni az emberben iránta? Mert valószínű erre gondol Fosse a hatalom alatt. Hiszen az nyilvánvaló, hogy az ellenszegülőket meg tudja büntetni, el tudja pusztítani. A kérdés itt, hogy szeretetre tudja-e őket késztetni. Ez azonban teljességgel értelmezhetetlen és a szeretet lényegével összeegyeztethetetlen. Ez nem gyengeség, hanem következetesség. A szeretet úgy jöhet létre, hogy Isten megmutat, ad magából valamit és az így szerzett megtapasztalásra (ami maga is szeretet, hiszen ha Isten a szeretet, akkor amit ad magából, az is csak az lehet) az ember szeretettel reagál. Ha úgy akarja. Ha ez másként működne akkor nem szeretetről lenne szó. Tehát a szabad akarat adása és Isten hatalma kitérő egyenesek, nincs közös pont. 

Az, hogy a gyengeségben van hatalom, az megint idegen Isten természetétől. Hiszen akkor léteznie kell olyan hatalomnak, ami nem gyengeség, és akkor az a hatalom magasabb rendű, mint az amelyik a gyengeségből fakad. Márpedig akkor, aki a gyengeség hatalmával rendelkezik, az nem az Isten, hanem az, aki a gyengeségtől mentes hatalommal rendelkezik.

Még valami: Az Újszövetség nem csak annyit ír Istenről, hogy ő a szeretet. :)