Pí - az irracionális részem

Bár úgy működnél, mint a kettő vagy a három,
Melyeknek értékét könnyen definiálom,
De, ha a vessző után számjegy jön végtelen,
A pontos értékét soha meg nem érthetem.
Ha számolni akarok, kerekítek, hanyagolok,
S közben végtelen adatot pazarolok.
Ember járt a Holdon, a géntérkép mindjárt kész,
S egy kör az, mit nem fog fel emberi ész?

S ha magamba nézek, ezt a tusát látom:
A pí gyakran felülírja, amit mond a három.
Összecsap az intuíció és a racionális,
Folytonos és diszkrét, analóg és digitális.
Minden jól átgondolok logikus elmével,
De mi lesz a pí sok elhagyott tizedesjegyével.
A teljes igazság megismerésén esik csorba,
Ha hagyom, hogy a teljes helyett maradjon a csonka.

Élet, halál, végtelen, Isten és minden tervem,
Szemlélni, nem az agy a megfelelő szervem.
Ezért a sok kétely, a sok önellentmondás,
A kezelés a hibás, nem pedig a forrás?
S ha nagy vonalú vagyok, és több számjegyet beleveszek,
A számolás hosszúságába bizonnyal beleveszek.
Három egész tizennégy helyett, legyen hát a pí,
Aki az utolsó szó jogán a döntést mondja ki.