Szabadvers

Értelme nincs talán, minden úgy kavarog,
Zavarok? Akarok búzát, de mégsem takarok.
Hadarok? Talán csak félek, a sötét alakok
Alapot raktak, jól helyben hagytak
De nincs gondom, mégis elmondom, 
Segítek, jégpáncélt hevítek, fázol hótól,
Ami belül véd a jótól
Zenész vagy, játszod a kadenciát, 
Leplezed a körötted levő dekadenciát,
Tejben, vajban fürösztöd az ösztönt
De ön dönt, életet vagy börtönt, 
És a szabadság a rabság, amelyben
Nem mozdulunk, maradunk egy helyben,
közben mindenki valaminek a foglya, 
De fel sem fogja, az ördög fogja, 
S elhiteti veled, hogy jól van ez magyarok.
Na takarodj, meséidben hinni már rég nem akarok
Tudd, meg nem a cigány a cián, nem a héber a métely
Hanem az böszme eszme, melyet eszet vesztve
Követ a gyűlölet követe.
Nem csak az üveg üres, a szív is fonnyadt
Az alkohol - tudod - nem oltja a szomjat, 
De mindjárt szombat, valami belülről kötelez
Hogy magadat még jobban odakötelezd
S elajándékozd, amit te is úgy kaptál,
S hagytál mindent veszni, a kiáltás nesznyi,
De hallgass egy kicsit, hátha hallod,
Bal, jobb, tégy egy lépést, 
Igyekezz, hogy behozd a késést. 
Eklektikus, hektikus, szkeptikus, 
És talán nem én vagyok a szebb típus
De tudom, hogy nem jó, hogy neked egyre megy
Hogy a gonoszság előre egyre megy...