Újra visszatérni

Huszonegyedik század, 
s az ember tovább lázad,
Hízik a vallás máza, de hol a váza,
Az alap, melyen háza áll, 
akkor is, ha rázza már
A föld.

Árulás! Legjobb barátod,
ki sosem ártott, csak áldott,
neked falatot mártott,
S az ellenségnek átadod? 
Csak magadat áltatod,
ahogy ezüstödet nézed, 
de akasztófán végzed.
Szól az álnok tanács:
"Fogjuk el Jézust, de ne az ünnepen,
Majd titokban, éjjelen,
Mikor senki sem látja."
Ma is ezt a játékot játssza,
Bensődből a gyöngyöt kilopni Így kívánja.
Ámor-mámor rámol máról holnapra
S kinccsel teli szíved 
ömlik a szennyes honlapra.
S majd nézed az orrod alá tört sorsod,
Mit a beszennyezett gyolcsod
Csonkolt, mert foncsort roncsolt
Az önámítás, az igazsághárítás.
S e trükkölt tükröd mondja néked,
Te vagy a legszebb, te hiszékeny.

De a igazi tükör mélyéről egy
másik önmagad tekint vissza, megint.
Aki szeret, megint, nem legyint.
A doktor szerint jobb az egyenes gerinc.
S te bentre vágyódsz idekint.
Túl a vétken, 
bent, hol élnél manna-étken,
Ne légy tétlen, mint a létlen,
Csak törjön fel a megtört szívből mélyen
A bánat és a szégyen.
És az átszegezett kéz
vért az ajtófélen szétken.

"Eredj el és többé ne vétkezzél"