Vezess

Nesztek! Itt a nagy tudós - kezdem - 
Mit ér a sok tanulás? - kérdést szegzem.
Ha nem a Te szellemed vezet, vesztek.
Valami belül reszket. Maradjak már veszteg!
Te szólsz és én frekvenciádon rezgek.
Belül levő adóvevőt szereztem,
A nagyra becsült egot legott eleresztem.
Jobb, ha beszédeddel töltöm tegzem,
Fekszem, s közben belőled lélegzem.
Előre mondtad: "Tesztek lesznek. 
Figyeljetek, mit tesztek,
Egy tál lencsét miből vesztek.
Mi jobb: ha esztek 
vagy ha elsőszülöttek lesztek?
Tanácsomra jó, ha figyelmeztek"
S én magamat megalázom,
Hulljon eső, hadd ázzon,
izzon bensőm, az se baj, ha ráz,
Csak magyarázz, ne csaljon tőrbe
Madarász, vagy farkas báránybőrbe',
Utam ne legyen görbe. Tükörbe
Nézek, a szabadság törvényébe,
Beleásva magam a legmélyére.
S mint szellemi nincstelen,
Mégis már bilincstelen, 
Kezed szívbeli kilincsemen,
Taníts, szavad kincs nekem
Hangodat megismerem, Istenem.